A Balaton-part közelében fakadó savanyúvízforrásokról már a 17. században tudtak. Szerepük csak akkor vált jelentőssé, amikor felmelegített vizüket gyógyfürdőzésre kezdték el használni és 1772-ben Füredet hivatalosan is gyógyfürdővé nyilvánították. A füredi víz ihlette Fejér Antal „A füredi savanyú viznek hasznárúl” című költeményét, amelyben így dicséri a forrást:

„Gyakor meritéssel viz nem veszti izit
Egy forma mértékben kút meg tartya vizit
Ha kit a' nyavalya Phlegtonra nem vit
Jőjjőn e' forráshoz, egésséget lel itt.”

Télen a városi ivóvíz egy jóízű édesvízforrásból, a Siskéből származik. A városban még számos foglalt és foglalatlan, főleg savanyúvíz-forrás található.